Fontos

Annyi fontos dolgot felejtek el leírni...
A Times Square-en ettem meg az utolsó túrórudimat (az utolsó előttit Alex-nek adtam, aki fél évet volt Mo.-n, de szerintem nem volt annyira hálás, mint kellett volna lennie...).
Gondoltam ezt leírom.
Juli

Hétvége

Sziasztok!
Tegnap voltunk buliban. Egy angol lánynak volt a 20. szülinapja és elmentünk egy TGI Friday's nevű étterembe. Legalább 30-an voltunk. A kaja elég finom volt, de elég drága is. Az étterem után elmentünk egy pubba, ahol ott volt a többi táboros arc is, akik nem jöttek a szülinapra. A pub nagyon amerikai volt. Nem nagyon tudom leírni, de nagyon olyan volt. Elég nagy volt, középen pult, körbe asztalok és a sarokban táncparkett egy kis színpaddal. Beengedni beengedtek 21 alattiakat is, de megnézték az ajtóban az útlevelünket, és aki 21 alatti volt, az egy rózsaszín virágos karszalagot kapott, aki 21 feletti, az pedig sárgát, hogy a pultos lássa kinek adhat piát. De még ha kaptam volna is, a táboros super visorok előtt nem ihatok, mert hazaküldenek... A színpadon egyszercsak megjelent három nő és egy férfi. Vagy 60 évesek voltak és ABBA-s ruhákban voltak. Nagyon kemény volt. Amúgy The Pony Tails a nevük (www.theponytails.com)

Volt a kocsmában két néni és egy bácsi külön asztalnál. Végig mosolyogva nézték a fiatalságot. A bácsi néha odament a nénikhez barátkozni, akik mindig elküldték. Egy idő után valaki berángatta a bácsit táncolni :)

Szóval tök jó volt az egész. Tábori autókkal mentünk és nem kellett fizetni. Sőt, még hétvégi pénzt is kaptunk, 40 dollárt a múlt hetivel együtt. 10 dollár egy napra és múlt héten vasárnap volt kaja, most pedig pénteken. Szóval amúgy 30 lenne egy hétvégére.
Volt camp fire is péntek este. Nem volt nagy etvasz. Jó volt a hangulat meg minden, csak nagyon rövid volt.
Ja, meg volt talent show is. Voltak nagyon jók is, de nagyon gagyik is. Ezek itten nagyon szeretnek szerepelni.

Itt voltak a szülők szombaton a gyerekekkel, elhozták a cuccaikat. Így egész pénteken iszonyat sokat kellett takarítanunk, hogy minden csillogjon a szülők előtt. Sőt, még szombat délelőtt is újra át kellett néztünk mindent. Kaptunk végre staffos pólót, szóval végre nem a sajátjaimat fogom összedzsuvázni. Mondjuk nagyon rondák. 5-öt kaptunk és mondjuk 1 olyan van, amit tényleg szívesen felveszek... A tavalyiak sokkal szebbek. Na mindegy, takarításra jó lesz. Amúgy muszáj azokat hordanunk, szóval hozzá kell szoknom.
A gyerekek hétfő reggel jönnek. Nem igazán várom. Sokkal viccesebb a tábor gyerekek nélkül. A magyar srác, akinek ez a harmadik éve, azt mondta, hogy a counselorok még ennél is többen mosolyognak, ha itt vannak a gyerekek, de amint belépnek a staff lounge-ba, rögtön elkezdenek káromkodni...
Amúgy itt az emberek, legalábbis az amcsik, olyan rosszul öltözködnek, hogy iszonyat... Óriási sportcipőt hordanak (fehéret) és a lányokon egytől egyik fenék alá érő rövidgatya van, még olyanokon is, akik itthon még otthon sem hordanának. Ha zuhog és hideg van, akkor a cipőt lecserélik egy gumicsizmára és felvesznek egy óriási túlméretezett kapucnis pulcsit, amin vicces felirat van. De a gatya marad. A fiúkon pedig kosaras gatya. A tegnapi buliba viszont úgy kiöltözött minden lány, hogy rájuk sem ismertem. A gatyát lecserélték fenék alá érő szoknyára és felvettek egy tűsarkút... A kocsmába... Ők tudják.
Most pihizünk. Eddig kosaraztunk, most nézzük Alejandróval az argentín meccset, nagy itt az ordibálás. Az angol fiúk viszont teljesen kivannak... Szerintem egész nyáron depressziósak lesznek...
Jövő héten vasárnap lesz július 4-e. Nem tudom mit fogunk csinálni, de eddig minden évben valaki szervezett egy házibulit, akinek a közelben van nagy háza. Most kérdezgettem, hogy lesz-e valami, de még nem tud senki semmit. Én New York-ba akartam menni, de mivel vasárnap lesz, vissza kell jönnünk délután, ami elég kaki lenne. Szóval lehet, hogy maradunk. Nemtom. Viszont a francia lánynak vannak valami rokonai Manhattanban és ő megy őket látogatni, szóval lehet, hogy ott fogunk egy szobában 10-en csövezni, ha őket nem zavarja.
Tegnap mostam és koszosabbak lettek a ruháim... Van itt három mosógép meg két szárító. A gyerekek ruháit a városban mossák, szóval ez csak nekünk van. Tele vannak a pólóim fehér pöttyökkel...
A konyhából lehet kajálni hétvégén, szóval el se kell költenem a hétvégi pénzem. Viszont ha túl sokat kajálunk, Alejandro bezárja a konyhát pénteken... Szóval csak mértékkel lehet és úgy, hogy mások ne lássák, nehogy megjöjjön a kedvük hozzá.
Azt kihagytam az előző két bejegyzésemből (pedig nagyon fontos és még az unokáimnak is fogom mesélni), hogy a Rockefeller center 67. emeletén mostunk fogat. Gondoltam elmesélem.
Na most megyek. Szerintem ki fogjuk dekorálni a szobánkat.

Átfogó leírás mindenről

Sziasztok!
Hogy tetszik az új blogom? Hát nem gyönyörű?
Rájöttem, hogy a táborról, meg hogy mit csinálok egész nap nem nagyon írtam, szóval most arról fogok.
Hat falu van, három lány és három fiú kor szerint. Minden faluban van kb 3-4 házikó és egy fürdőház (azokat kell majd minden nap takarítanunk, ha itt lesznek a kölkök). Minden házban lakik a gyerekekkel 2 counselor és kb 6-9 ágy van házankét (plusz a counseloroké). A területen szétszórva vannak a házak, közöttük erdő, vagy mező, vagy tó van. Minden helységnek külön épülete van (pl. a nővérkének, a konyhának, az irodának, a gym-nek, stb.) Mindegyik földszintes és nagyon tipikus amcsi házak. Gerendás az oldaluk, ha értitek, mire gondolok.
Ezen a héten orientációk vannak, ami annyit jelent, hogy vasárnap megérkezett a maradék counselor csapat (kb 50-en), így kb 100-an vagyunk és nekik vannak mindenféle előadások, hogy mit csinálj a gyerekkel, ha fulladozik a tóban, vagy mit csinálj, ha be akar vinni kaját a házikóba, vagy a piál és pasizik egyszerre, stb. Mondjuk 15 évesek a legidősebbek, de azért már ők is veszélyesek lehetnek. Néhány előadásra nekünk is be kell ülnünk, pl. ahol majd a szabályokat mondják el. Most beültem poénból egyre, aminek az volt a címe, hogy "female gender issues", érdekesnek hangzott, de nem volt annyira az. Rajzolnunk kellett egy balerinát meg egy építészt és a végén megnéztük, hogy az első mindenkinek lány volt, a második meg fiú. Leléptem, mert nem volt túl izgi. Ja, meg három napra mindenkit random beköltöztettek egy házikóba, hogy ismerkedjünk. Együtt is kellett ennünk. Jó volt, mert tényleg ismerkedtünk.
Az emberek nagyon kedvesek, egyáltalán nem érdekli őket, hogy takarítok. Eddig azt hittem, hogy az angol lányok a legszörnyűbbek, de tegnap tök jót beszélgettem az egyikkel. Kiderült, hogy ahol Áginál laktam Angliában, onnan kb. fél órára lakik. A főnökünk felesége lengyel, itt takarított 2002-ben… Meg kb. mindenki tud egy-két lengyel és magyar szót, mert szinte minden évben csak lengyelek és magyarok jönnek support staffnak.
Amúgy vicces, mert New York óta mi vagyunk a "crazy Hungarian"-ek, mikor visszajöttünk, mindenki jött oda hozzánk, hogy hallották, nem aludtunk, milyen volt.
Híresek lettünk.
Mivel egy lengyel lánnyal vagyok, kb. egész nap angolul beszélünk. A support staff-ok (takarítók, konyhások és ezermesterek) együtt szoktunk kajálni meg amúgy kb. mindent. Egy amcsi van az egész csapatban. A counselorok között meg csak amcsi és angol (kb. az 1/3-uk angol). Elég vicces, hogy ezek annyira nem szeretnek takarítani és szeletelni, hogy Magyarországból és Lengyelországból importáltak embereket… Pedig gondolom akármelyik mexikói boldogan elvállalta volna… Na mindegy.
Ma fogunk átköltözni a végleges házikónkba, az összes konyhás és takarító lány fog együtt lakni. Szóval 4 magyar, 2 lengyel és egy francia. Kagni-nak hívják és feka. Nagyon aranyos, tavaly is itt volt, de nagyon mókás, hogy mikor megérkezett, nagyjából az összes fiú a táborból körülötte ugrált… Megígérte, hogy megtanít franciául. Amúgy azt hittem, hogy több fekete lesz, de csak kettő van és igazából ők sem számítanak, mert az egyik ugye francia, a másik pedig jamaikai. Gondolom a gyerekek között több lesz.
Itt most egyre gyakoribbak a veszekedések. Az időszámításunk New York előtt és után. Mióta visszajöttünk, a lengyelekkel már nem vagyunk annyira jóban. Mármint nincs semmi, csak NY előtt három este is csináltuk azt, hogy együtt kiültünk a mólóra beszélgetni, azóta fel sem merült… Próbálom magam kivonni magam a veszekedésekből, de persze ilyen felmenőkkel, mint amilyenek nekem vannak, ez elég nehéz, már ha értitek mire gondolok… A lengyel lány, akivel együtt dolgozom, megőrült. Az új heppje az, hogy megsértődik, ha nem találom ki a gondolatait. Elég nehéz így dolgozni, főleg, hogy kettesben vagyunk és még két hónapig kettesben leszünk. Na mindegy, gondolom majd kiheveri.
Tegnap óriási party volt. Mindenki beöltözött, csak nekünk valamiért nem szóltak, szóval hétköznapi ruhában mentünk, amitől mi néztünk ki hülyén. Furik az amcsik, ha buliznak. Amint felvették a jelmezt, mindenki kibújt a bőréből és úgy ropták, hogy csak lestünk. Mi csak álltunk a szélen és néztünk. Aztán persze berángattak minket. Mellékelek három számot, ami reggeltől estig szól mindenhol, csak hogy megértsétek sanyarú helyzetemet.
http://www.youtube.com/watch?v=LERd2AU2s4Q - ezt amúgy végig a New Yorki-i úton dúdolgattam, és előtte-utána egy-egy napig minimum
http://www.youtube.com/watch?v=37YqYf5cIE0 - ebben az a vicces, hogy Alejandrónak hívnák a szakácsot és a segédjét is.
http://www.youtube.com/watch?v=j3C_anoePog - ez meg csak simán mindig meg (amúgy csak egy kaliforniai van az egész táborban)
Abbahagyom, mert oldalakat tudnék teleírni, csak senki nem olvasná el.
Szóval sziasztok!

találjátok ki, hogy ki lengyel és ki magyar

NYC

Ma voltam New Yorkban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :) :) :)
Kitaláltuk a lengyelekkel, hogy el kéne menni hétvégén, mert itt vagyunk Amerikában és abszolút egyikőnk sem érzi, hogy tényleg itt lennénk. Végtére is ez az erdő akár Magyarországon is lehetne (kivéve a macikat...). Ennek a problémának a legjobb orvoslása az volt, hogy elmenjünk New Yorkba.
Szóval nyolcan mentünk (4 lengyel, 4 magyar), kivittek minket a buszpályaudvarra, ami egy templom parkolója volt. New Yorkig az út ugyan olyan hosszú volt, mint a külvárosból a városi pályaudvarig (az egész kb. 3 óra volt, visszafele csak 2). Ott csak ámultunk, mindannyiunk akkor volt először ott és félő volt, hogy elüt minket egy autó a nagy nézelődésben (a képeken a toronyház a New York Times épülete, csak nem fért bele egy képbe..., akik fotóznak a képen, azok mi vagyunk). Kitaláltuk, hogy nem fogunk sehol sem aludni, mert sokba kerül és úgyis csak néhány órára használnánk. A végén kiderült, hogy nem volt túl jó ötlet, mert a hamarabbi busszal jöttünk haza, mert sokan nem bírták. Én még maradtam volna vasárnapig is, de végül visszajöttem a többiekkel szombaton 3-kor. Lehet, hogy nem kellett volna... Na mindegy.
Ott egy idő után kettéváltunk, mert lehetetlen volt akkora tömegben szemmel tartani, hogy ki mit akar és senki ne vesszen el. Iszonyat sokat sétáltunk, pár embernek kelések is lettek a lábán, ezért sem akartak maradni.
A Times Square-en éjszakáztunk, mert nem találtunk olyan pub-ot, ahová akár még csak be is engedtek volna 21 éven alattiakat. Hárman voltak közülünk 21 fölött, ők elmentek egy kocsmába, a többiek meg üldögéltünk a fénytengerben. Egy lánnyal ezt meguntuk és kb 3-kor elindultunk a Hudson-folyó felé. Útközben leszólított minket egy srác (azzal, hogy zsidók vagyunk-e, mert mintha héberül beszélgettünk volna...), elhívott minket a haverjával kocsmázni, felajánlott egy kis kokaint is és az ágyát is éjszakára (közben elsütötte a "Hungry Hungarian" poént is)... Udvariasan visszautasítottuk és inkább visszamentünk a többekhez a Times Squere-re... Ezt csak azért írom, hogy ha apu eddig nem aggódott volna eléggé, akkor most megteheti utólag is.
Miután átestünk a fáradság holtponton, sétáltunk még egy kicsit, elmentünk egy mekibe reggelizni, ahol olyan rossz volt a kaja, hogy azóta is mindannyiunknak hányingere van...
Tök jó volt látni Manhattant 5-kor, 6-kor, 7-kor, ahogy felkel. A munkások 3-kor is dolgoztak az utcákon, gondolom akkor egyszerűbb takarítani... Megnéztük reggel a WTC helyét, ami egy nagy nulla (a képek közül az, ahol az építkezés megy). Egy sima építkezési terület, nem lehet semmit látni, van a közelben egy múzeum, de az be volt zárva. Mondjuk engem amúgy sem érdekelt a dolog annyira.
Az egész csúcspontja az volt, mikor a végén felmentünk a Rockefeller center tetejére, ahonnan egész New Yorkot be lehetett látni. Vannak fotók is, elég sok... (az utolsó képen figyelmetekbe ajánlom a fekete épület tetejét, ahol van egy zongora, ágy és fák...) :P
Amit kihagytunk, az a Central Park... Nagyon-nagyon sajnálom, de a tábor vezető megtiltotta, hogy éjszaka még a közelébe is merészkedjünk, másnap meg már fáradtak voltak a többiek.
Amúgy a táborban nagyon jófejek voltak az emberek. Három New York-i is megadta a telefonszámát, hogy ha para van, hívjuk. Jó lenne velük jóba lenni... :D
Amúgy legjobban az tetszett New Yorkban, hogy mindenki tényleg az lehet, aki csak akar, semmi megkötés, vagy egyetemes normarendszer nincsen. Például, ha valaki 80 évesen naked cowgirl akar lenni a Times Square-en, akkor lehet... Képet nem mellékelnék, mert én a np helyett is szégyelltem magam...
Najó, most megyek kialszom végre magam, legközelebb írok másról is, de írjatok ti is ám.
Juli

Helló!
Tegnap elmentünk néhányan boltba, ami egy srác szerint "It's like a huge Tesco just bigger". Hát tényleg olyan volt. Vettem gumicsizmát, flip-flop-ot meg mosószert. Kajáltunk a kínaiban, ami kicsit olyan volt, mint egy török piac. Ott kiabáltak, hogy kóstoljuk meg a kajájukat mindenhonnan. Kellett fizetnünk a fuvarért 4 dollárt, ami szerintem elég furi, miután amúgy is tök kevés a fizetésünk...
Ma volt meló először. Kb 1-re végeztünk, de ennél azért hosszabb lesz később, mert még nincsenek itt a gyerekek és jött két srác segíteni, hogy megmutassák, hogy mi hol van. Egy lengyel lánnyal vagyok ketten, aki tök jó fej, kicsit értetlen, mindent háromszor kell neki elmondani, de azért aranyos. Egy golfkocsival furikáztunk végig, egy kicsit én is vezettem, nagyon büszke vagyok magamra.
Úgy meg fogok itt hízni, hogy nem fogtok rámismerni szeptemberben. Gofri és mogyorókrémes kenyér reggelire, tészta ebédre... De az összes kaja olyan szar, hogy nincsenek rá szavak. A gofri papírból volt cukoröntettel... Amúgy itt MINDEN cukorból van, vettünk ásványvizet, ami édes volt... Az ásványvíz.
Ja, vettem egy telefont is, amibe bele van építve a sim kártya, szóval otthon nem fogom tudni használni. Venni kell hozzá pénzt, ami úgy van, hogy 1 órára elég, 5-re, 24-re, stb. Én egy órásat vettem, úgyis csak vészhelyzet esetére kell.
Most a staff lounge-ban ülünk lengyelek-magyarok, plusz Robson, a főnököm és nézzük a brazil-észak-kórea foci meccset, mert Robson amúgy brazil (40 éves, 12 évesen költöztek ide). Amúgy abszolút nem úgy néz ki, mint egy brazil. Kövér és tök fehér. Jófej, tegnap movie night volt nála, van egy kis mozija, óriási vászon a szobája falán.
Tegnap teniszeztünk a lengyelekkel (4 lengyel van és 4 magyar, plusz van Ricsi, akinek ez a harmadik éve), most pedig meccs után elmegyünk camp stuff-okat vásárolni, mert már úgy sincs semmi dolgunk.
A képeket nem tudom hogy kell címkézni, de a házikó a stuff lounge, a fákon az emberek a counselor-ok, akiknek most tanítják be a dolgokat (pl. életmentés, kötélmászás, stb.), a gyártelep pedig az első látvány, ami fogadott a repcsiről.
Ha valaki el akar érni msn-en, vagy valahol, otthoni idő szerint este 8 után próbálkozzon.
üdv, Juli

első nap

Sziasztok!
Fanni után szabadon neveztem el blogomat, remélem nem haragszik :)
Sikeresen megérkeztem, nem volt semmi különös a repcsin, végig ablak mellett ültem, ami tök jó volt, mert minden funkcióját kipróbálhattam a csodás metál rózsaszín fényképezőgépemnek (remélem Fanni most irigykedsz).

A táborban mindenki tök jófej, sokat mosolyognak és jönnek érdeklődni. Most a staff lounge-ban ülök, ahol van egy óriás plazma tv, ahol általában kosármeccset néznek, mondjuk most épp focit.
Ma nem kell dolgozni, hogy átálljunk (mondjuk 45 óra ébrenlét után nekem teljesen mindegy, hogy reggel van, vagy este). Vacsira pizza volt, reggelire meg mogyorókrémes kenyér. Asszem meg fogok hízni kicsit...
Esik az eső és köd van, óriási a tábor, el fogok tévedni és a tóban fogom találni magam, ha ez így megy tovább.
Majd írok, ha lesz valami érdekes történés, megyek, nehogy azt higgyék, hogy antiszoc vagyok :)
Juli