Sikerült ETR-ben felvennem az óráimat!! Hu-húúúúúú!!!
Najó, szóval tegnap előtt (augusztus 24.) elmentünk megint Washingtonba.
Először a Szépművészeti múzeumba, ami tényleg nagyon-nagyon szép. A gyerekek nemtom, hogy élvezték-e, mert ott nem tűnt úgy, viszont utána azt mondták, hogy jó volt. Megnéztem németalföldet meg egy kis itáliát. Az ipresszionizmus lett volna az utolsó, de az átköltözött egy másik épületbe, szóval az kimaradt.
A múzeum után elmentünk kajálni a parkba, ami finom volt és szép.
A következő állomás az Indián múzeum volt, ami nem volt egy nagyon nagy etvasz. Mármint ha sok időnk lett volna és mindent el tudtunk volna olvasni, akkor talán jó lett volna, de így semmit nem fogunk fel belőle. Az ajándékbolt viszont jó volt... :P
Az indiánok után én a Holokauszt múzeumba mentem, Christine a gyerekkel pedig az Air and Space múzeumba. Ahogy Christine fogalmazott: "From the best of mankind to the worst of mankind." Szóval tényleg nagyon depressziós lettem utána. Az eleje nem volt túl izgis, mert csak a második világháborút írta le képekkel meg videókkal. De utána jött az érdekes. Családi történetek, személyes rajzok, képek, írások. Szóval jó nyomasztó volt az egész.
Miután találkoztunk elmentünk a Jefferson memorial-hoz. Kb. egy óráig tartott az út a dugó miatt... Szép az is. Minden memorial szép Washingtonban. Sőt, eddig úgy tűnik, hogy minden szép Washingtonban.
Aztán tegnap reggel elmentünk egy építkezésre. Az építtető kitalálta, hogy meghívja a szomszédos gyerekeket, meg persze a szüleiket egy kis játékra. Az elején körbesétáltuk a házat, elmondta, hogy hány csavart használtak eddig, meg elmagyarázta, hogy hogyan működik a vízpumpálás a kertben (hazudnék, ha azt állítanám, hogy értettem, miről beszélt...). Ez után a gyerekek elmentek szerelni, mi pedig a Mall-ba Christinnel. Amúgy ez az egész azért volt, hogy a gyerekek szülei majd ezzel az építtető vállalattal építkezzenek. Cseles nem? A ház pedig nagyon para volt. Óriási és kiderült, hogy csak két ember fog ott lakni... A ruhásszekrény pont akkora volt, mint otthon a szobám... Persze néhány munkásról kiderült, hogy magyarok.
Szóval a mall-ban vettem magamnak egy farmert 20 dollárért.
A mall után elmentünk a helyi klubba, ahova úgy lehet bekerülni, hogy három tag ajánl. Van golfpálya, fedett tenisz pályák meg kosár pálya. Ja, meg medence. Ott úszkáltunk egy darabig. Ha kajálsz, akkor a számlát a hónap végén kapod meg amúgy.
A club után elmentünk a Great Falls-hoz, ami nagyon-nagyon szép. Csak négyen voltunk, mert Jack folyton dolgozik, Mishi pedig baseball edzésen volt. Tényleg nagyon szép hely, néztünk néhány szerencsétlen kajakost, akik próbáltak a vízesésen lejutni, miközben egy természetfotóssal és egy park őr nénivel beszélgettünk.
Utána sétáltunk egyet, felcsíptünk Mishit az edzésről (pont olyan volt, mint a filmekben - a ruhájuk meg a szülők és testvérek, akik a lelátókon ülnek) és elmentünk a clubba vacsorázni.
Ma New York Tusiékkal, aztán este Montreal és reggelre pedig már Quebec-ben leszek!
Remélem túlélem!
Juli
Ja, vannak őzikék a kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése