Itt vagyok Quebec-ben, ami hihetetlenül gyönyörű!!! Olyan, mintha mindent, ami jó Európában összegyúrnánk mindennel, ami jó Amerikában, és kiiktatnánk az összes többit...
Mikor megérkeztem, volt egy kis kavar, mert én vonattal jöttem, Marielle viszont azt hitte, hogy busszal megyek, szóval oda ment ki elém. Szerencse, hogy van internet a világon, mert küldött nekem egy emailt, hogy találkozzunk 6-kor a Château Frontenac előtt. Szóval felkerekedtem egy térképpel és két óriási táskával valami helyre, ahol meg tudják őrizni a cuccaim. Marielle részletes útvonalat is írt, hogy mit csináljak 6-ig, szóval így is tettem. Végig sétáltam a kikötőben, bementem egy piacra, aztán jöttek a keskeny, kanyargós, macskaköves, kis teres utcák.
Tényleg Európa. 6 után Marielle-lel folytattuk ugyan ezt, csak közben ő magyarázott, hogy mi micsoda és miért van ott. Végigsétáltunk a régi városfal tetején, megnéztük egy csata helyszínét (amit a franciák felvesztettek 15 perc alatt) és a parlamentet, amit az angolok építettek, de egy francia neve van belevésve. Este beültünk egy kávézóba (forró csoki, juharszirupos almáspite), aztán visszamentünk a kikötőhöz, ahol minden este vetítés van Quebec történetéről a szembe levő gyárépületen.
Másnap többet aludtam, mint kellett volna. Nem direkt... Kb. 1-kor elindultunk vissza az óvárosba autóval. Megnéztünk egy múzeumot a Place Royal-on, ami egy nagyon cuki tér, aztán még egy múzeumot kicsit arrébb.
Hazajöttünk, mert kellett indulni Marielle szülei vidéki házikójába vacsorára. Igazi francia kanadai vacsora volt. Elején sajt megsütve gyümölcsökkel és dióval. Keksszel kellett enni. Aztán krémleves. Aztán fondue, ami olyan volt, hogy egy lábosban volt forró víz fűszerekkel és tányéron pedig nyers hús nagyon vékonyra szelve. A húst fel kell tekerni egy villára és belerakni a forró vízbe. Aztán torta, mert Marielle szülinapja volt előző nap.
Este tűzrakás volt, sütögettünk mályvacukrot és beszélgettünk mindenről. Családfákról, meg második világháborúról, franciákról és angolokról, indiánokról és cigányokról, egyetemről és munkáról. A szülei nagyon jófejek. Még ajándékot is kaptam tőlük. Ti tudtátok, hogy nem csak juhar szirup van, de vaj, lekvár és cukor is? Ezt mind kaptam kis üvegekben. Marielle-től is kaptam amúgy ajándékot előző nap. Egy quebeci író könyvét angolul könyvjelzővel meg egy Quebec történetéről szólót is. Azért, mert mikor Budapesten volt, utolsó nap megvettem neki az Édes Annát franciául. Azt még nem tudja, hogy most is hoztam ajándékot (Utas és Holdvilág angoul+hűtőmágnes)...
Másnap elmentünk vitorlázni. Elég vicces volt. Marielle anyukája csinált képeket a parton, szóval majd rakok fel később. Aztán úsztunk egyet a tóban, aztán a melegített vizű medencében.
Ebéd után Marielle-lel visszajöttünk Quebec-be. Az autóban az Amelie zenéje szólt, miközben a kanadai táj suhant mellettünk és mentünk le, aztán fel a hegyeken.. Néhány fa már kezd vörösödni. Gyönyörű volt.
Mikor visszaértünk, Marielle-nek el kellett mennie vásárolni az egyetemhez, én pedig elbicikliztem (!) a Citadellához egyedül (!!). Mennyire vagytok büszkék rám???
Este vacsi a kertben, Marielle egyik unokatesója átjött a barátnőjével. Ettem megint juhar cukrot eperrel, málnával, fekete áfonyával és tejszínhabbal.
Senki nincs itthon most, mert a szülei visszamentek dolgozni, Marielle pedig a gólyákat szivatja az egyetemen. Ma el akarok menni a közeli vízeséshez, ami nagyobb, mint a Niagara. Találtam is egy buszt, remélem tényleg létezik...
Na megyek is.
Ja, ezt találtam a vidéki ház emeletének fürdőszobájának falának egy akasztóján:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése