mindjárt vééééééééééééééééége

Sziasztok!!!
Bocsi, hogy nem írok, de nincs időm... Próbálom majd bepótolni Los Angelesben. Ott csak pihizni fogok. :)
Annyit azért írok, hogy Montreal is nagyon jó volt. Marielle unokatesójánál és a barátjánál aludtam a kanapén. Tök jófejek ők is. (minden kanadai jófej, eddig úgy tűnik).
Most New Yorkban vagyok. Az is tök jó persze. Bár nem olyan nagy durranás, mint számítottam. Pl Quebec lenyűgözött, ez meg csak simán érdekes. De ez mondjuk valószínűleg azért van, mert Quebec-ről az égvilágon semmit nem tudtam, ide meg túl sok elvárással érkeztem. Mondjuk tegnap voltam a MET-ben, ami nagyon-nagyon tetszett. Meg az Ellis islanden, ami szintén jó volt...
Ja és annnnnyira furi, hogy már látom a nyár végét... Eddig olyan végeláthatatlan volt, most meg már tudom, hogy hétfőn megyek Los Angelesbe és onnan már nem megyek sehova (najó, lehet Elisához elnézek pár napra Santa Barbarába :)).
De megyek is szájtszíingelni, meg inkább reggelizni.
puszi, Juli

Quebec!!!!!!!!!!

Sziasztok!
Itt vagyok Quebec-ben, ami hihetetlenül gyönyörű!!! Olyan, mintha mindent, ami jó Európában összegyúrnánk mindennel, ami jó Amerikában, és kiiktatnánk az összes többit...
Mikor megérkeztem, volt egy kis kavar, mert én vonattal jöttem, Marielle viszont azt hitte, hogy busszal megyek, szóval oda ment ki elém. Szerencse, hogy van internet a világon, mert küldött nekem egy emailt, hogy találkozzunk 6-kor a Château Frontenac előtt. Szóval felkerekedtem egy térképpel és két óriási táskával valami helyre, ahol meg tudják őrizni a cuccaim. Marielle részletes útvonalat is írt, hogy mit csináljak 6-ig, szóval így is tettem. Végig sétáltam a kikötőben, bementem egy piacra, aztán jöttek a keskeny, kanyargós, macskaköves, kis teres utcák.




Tényleg Európa. 6 után Marielle-lel folytattuk ugyan ezt, csak közben ő magyarázott, hogy mi micsoda és miért van ott. Végigsétáltunk a régi városfal tetején, megnéztük egy csata helyszínét (amit a franciák felvesztettek 15 perc alatt) és a parlamentet, amit az angolok építettek, de egy francia neve van belevésve. Este beültünk egy kávézóba (forró csoki, juharszirupos almáspite), aztán visszamentünk a kikötőhöz, ahol minden este vetítés van Quebec történetéről a szembe levő gyárépületen.
Másnap többet aludtam, mint kellett volna. Nem direkt... Kb. 1-kor elindultunk vissza az óvárosba autóval. Megnéztünk egy múzeumot a Place Royal-on, ami egy nagyon cuki tér, aztán még egy múzeumot kicsit arrébb.

Hazajöttünk, mert kellett indulni Marielle szülei vidéki házikójába vacsorára. Igazi francia kanadai vacsora volt. Elején sajt megsütve gyümölcsökkel és dióval. Keksszel kellett enni. Aztán krémleves. Aztán fondue, ami olyan volt, hogy egy lábosban volt forró víz fűszerekkel és tányéron pedig nyers hús nagyon vékonyra szelve. A húst fel kell tekerni egy villára és belerakni a forró vízbe. Aztán torta, mert Marielle szülinapja volt előző nap.


Este tűzrakás volt, sütögettünk mályvacukrot és beszélgettünk mindenről. Családfákról, meg második világháborúról, franciákról és angolokról, indiánokról és cigányokról, egyetemről és munkáról. A szülei nagyon jófejek. Még ajándékot is kaptam tőlük. Ti tudtátok, hogy nem csak juhar szirup van, de vaj, lekvár és cukor is? Ezt mind kaptam kis üvegekben. Marielle-től is kaptam amúgy ajándékot előző nap. Egy quebeci író könyvét angolul könyvjelzővel meg egy Quebec történetéről szólót is. Azért, mert mikor Budapesten volt, utolsó nap megvettem neki az Édes Annát franciául. Azt még nem tudja, hogy most is hoztam ajándékot (Utas és Holdvilág angoul+hűtőmágnes)...
Másnap elmentünk vitorlázni. Elég vicces volt. Marielle anyukája csinált képeket a parton, szóval majd rakok fel később. Aztán úsztunk egyet a tóban, aztán a melegített vizű medencében.

Ebéd után Marielle-lel visszajöttünk Quebec-be. Az autóban az Amelie zenéje szólt, miközben a kanadai táj suhant mellettünk és mentünk le, aztán fel a hegyeken.. Néhány fa már kezd vörösödni. Gyönyörű volt.
Mikor visszaértünk, Marielle-nek el kellett mennie vásárolni az egyetemhez, én pedig elbicikliztem (!) a Citadellához egyedül (!!). Mennyire vagytok büszkék rám???


Este vacsi a kertben, Marielle egyik unokatesója átjött a barátnőjével. Ettem megint juhar cukrot eperrel, málnával, fekete áfonyával és tejszínhabbal.
Senki nincs itthon most, mert a szülei visszamentek dolgozni, Marielle pedig a gólyákat szivatja az egyetemen. Ma el akarok menni a közeli vízeséshez, ami nagyobb, mint a Niagara. Találtam is egy buszt, remélem tényleg létezik...
Na megyek is.
Ja, ezt találtam a vidéki ház emeletének fürdőszobájának falának egy akasztóján:

Washington 2.0

Sziasztok!!!
Sikerült ETR-ben felvennem az óráimat!! Hu-húúúúúú!!!

Najó, szóval tegnap előtt (augusztus 24.) elmentünk megint Washingtonba.

Először a Szépművészeti múzeumba, ami tényleg nagyon-nagyon szép. A gyerekek nemtom, hogy élvezték-e, mert ott nem tűnt úgy, viszont utána azt mondták, hogy jó volt. Megnéztem németalföldet meg egy kis itáliát. Az ipresszionizmus lett volna az utolsó, de az átköltözött egy másik épületbe, szóval az kimaradt.


A múzeum után elmentünk kajálni a parkba, ami finom volt és szép.

A következő állomás az Indián múzeum volt, ami nem volt egy nagyon nagy etvasz. Mármint ha sok időnk lett volna és mindent el tudtunk volna olvasni, akkor talán jó lett volna, de így semmit nem fogunk fel belőle. Az ajándékbolt viszont jó volt... :P
Az indiánok után én a Holokauszt múzeumba mentem, Christine a gyerekkel pedig az Air and Space múzeumba. Ahogy Christine fogalmazott: "From the best of mankind to the worst of mankind." Szóval tényleg nagyon depressziós lettem utána. Az eleje nem volt túl izgis, mert csak a második világháborút írta le képekkel meg videókkal. De utána jött az érdekes. Családi történetek, személyes rajzok, képek, írások. Szóval jó nyomasztó volt az egész.


Miután találkoztunk elmentünk a Jefferson memorial-hoz. Kb. egy óráig tartott az út a dugó miatt... Szép az is. Minden memorial szép Washingtonban. Sőt, eddig úgy tűnik, hogy minden szép Washingtonban.



Aztán tegnap reggel elmentünk egy építkezésre. Az építtető kitalálta, hogy meghívja a szomszédos gyerekeket, meg persze a szüleiket egy kis játékra. Az elején körbesétáltuk a házat, elmondta, hogy hány csavart használtak eddig, meg elmagyarázta, hogy hogyan működik a vízpumpálás a kertben (hazudnék, ha azt állítanám, hogy értettem, miről beszélt...). Ez után a gyerekek elmentek szerelni, mi pedig a Mall-ba Christinnel. Amúgy ez az egész azért volt, hogy a gyerekek szülei majd ezzel az építtető vállalattal építkezzenek. Cseles nem? A ház pedig nagyon para volt. Óriási és kiderült, hogy csak két ember fog ott lakni... A ruhásszekrény pont akkora volt, mint otthon a szobám... Persze néhány munkásról kiderült, hogy magyarok.
Szóval a mall-ban vettem magamnak egy farmert 20 dollárért.
A mall után elmentünk a helyi klubba, ahova úgy lehet bekerülni, hogy három tag ajánl. Van golfpálya, fedett tenisz pályák meg kosár pálya. Ja, meg medence. Ott úszkáltunk egy darabig. Ha kajálsz, akkor a számlát a hónap végén kapod meg amúgy.
A club után elmentünk a Great Falls-hoz, ami nagyon-nagyon szép. Csak négyen voltunk, mert Jack folyton dolgozik, Mishi pedig baseball edzésen volt. Tényleg nagyon szép hely, néztünk néhány szerencsétlen kajakost, akik próbáltak a vízesésen lejutni, miközben egy természetfotóssal és egy park őr nénivel beszélgettünk.


Utána sétáltunk egyet, felcsíptünk Mishit az edzésről (pont olyan volt, mint a filmekben - a ruhájuk meg a szülők és testvérek, akik a lelátókon ülnek) és elmentünk a clubba vacsorázni.
Ma New York Tusiékkal, aztán este Montreal és reggelre pedig már Quebec-ben leszek!
Remélem túlélem!
Juli
Ja, vannak őzikék a kertben.

Washington

Sziasztok!!!
Itt vagyok Washingtonban Christine-éknél. Nagyon-nagyon-nagyon jó!!!!! Nagyon jófejek, a házuk elképesztő, a gyerekek cukik és Washington pedig gyönyörű.
Első nap elmentünk George Washington házához, ami elég szép.

Aztán vacsira elmentünk Alexandriába, ami Virginia legrégebbi városa és az is nagyon szép volt.
Ma Washingtonban voltunk egész nap Christine-nel és a három gyerekkel (Michael – 11, Christopher – 9, Mark – 6). Megnéztük a Capitoliumot belülről és kívülről,


aztán elmentünk a Kongresszusi könyvtárba,

aztán megebédeltünk, aztán elmentünk egy Newseum nevű helyre, ahol volt néhány vicces dolog. Például Gorbacsov tolla, amivel aláírta a Szovjetúnió végét,

meg volt Berlini fal darab őrtoronnyal, meg Elvis hitelkártyája. A gyerekek nagyon viccesek voltak, ilyeneket kérdeztek: „Maammiii!” „Yes honey?” What is a holocaust?” vagy olyanokat, hogy: „Maammmiiii?” Yes sweetie?” „What’s a communism?”. Szóval a múzeum után felszálltunk riksákra és elmentünk a Washington memorialhoz, a második világháborús emlékműköz,

láttam az FBI épületét, a Lincoln memorialt (ahol Forest Gump és Jane találkozott és ott szaladtak a vízben, ha emlékeztek),


a Fehér házat távolról,

a vietnámi háborús emlékművet (kiderült, hogy egy Dziak sem halt meg Vietnámban) és aztán Chinatown-ba mentünk vacsizni.
Holnap jönnek a múzeumok.
Christine-nel tök sokat beszélgetünk. A gyerekeket meg nagyon jól neveli szerintem. Pl. a reggelit Michael csinálta meg mindenkinek, Christopher mosta le az asztalt meg a tűzhelyet és Mark pakolta el a tányérokat. Csak lestem…
Emlékeztek arra a részre a Büszkeség és Balítéletben, mikor Elizabeth kiszáll a hintóból Pemberly-ben Darcy házánál a fehér ruhájában és elneveti magát. Na pont ezt csináltam én is, mikor megláttam a házat és a szobámat… :)
Holnap (vagy az után) újra.
Juli

Richy írta:


Thank you for your "nothing special" entertainment all summer long it was "pretty boring". Thanks for your blog we were able to find out your true oppinion about New York (nothing special), Basia (who is a dictator and run to Robson all the time in the top of that your best friend), Hernandez, Magda, Robson, Slyvia, Central Park (which is boring and worse than Budapest), Coney Island (which is not an island), for all the pictures, americans who dont have style and they cant dress at all, and there arent any varaity and choice in the us.

Have a nice last week with us :)

Marcin
Richard
Maciek
Basia

2010. augusztus 15. 20:48

Today Show

Itt a videó, amit a Today Show készített, még régebben írtam róla. Remélem Magyarországról is meg lehet nézni.
http://www.bing.com/videos/watch/video/kathie-lee-and-hoda-head-to-camp/6sj663v?from

5 munkanap!!!!!!

7 munkanap

Sziasztok!
Eltelt még egy hét…
Az ez előtti hétvégén nem mentünk sehova persze. Megnéztünk sok filmet a gépemen (plusz egyet moziban), vettünk hozzá fagyit meg csokit, mert az úgy kell. Persze szerelmes filmeket néztünk (Zuhanás a szerelembe, Büszkeség és Balítélet, Jane Austen élete, 500 days of Summer, Mamma Mia, Egyszerűen bonyolult). Ezeket nem mind most, hanem úgy eddig. Pont úgy csináltuk, mint a filmekben (takaróval kanapén pizsamában barátnőkkel fagyizva).
Rettentően büszke vagyok magamra, amiért sikerült a Meryl Streep és Mamma Mia lázat valahogy átadnom a még nem hithűeknek. Amúgy a Mamma Miát háromszor néztük meg Krisztivel a hétvégén…
Vettem magamnak néhány dolgot, mert eddig még semmit nem költöttem magamra (az aqua parkot leszámítva). Szóval vettem egy könyvet (Orwell: Állatfarm), nem nehéz és nagyon tetszik. Vettem egy nagyon szép nyakláncot, egy órát, 6 fülbevalót 5 dollárért és a fényképezőgépemnek egy tokot.




Volt Talent Show, csak most a gyerekeknek. Itt amúgy nem nehéz egy 10 évest rávenni, hogy száz ember előtt táncoljon és énekeljen… Cukik voltak.

Aztán volt Karnevál is. Nagyon jól megcsinálták! Ilyet otthon több hónapos előkészület előzött volna meg és még így sem lett volna ilyen, mint amit itt egy délelőtt alatt összehoztak. Volt minden. Körömlakkfestés, karikadobálás nyalókáért, házasságkötő terem, popcorn, vattacukor, óriás lufi csúszda és mindenféle.
Csütörtökön pedig volt buli. Nagyon durva volt. Azóta nem tudom kiheverni a látottakat :P. Az összes 10 éves kislány felvette a legdurvább csillogó miniszoknyáját és az összes 10 éves kisfiú a lógó gatyáját, napszemüvegét és sapkáját. Aztán pedig úgy táncoltak, hogy mi csak lestünk… A kedvencem az volt, hogy egyszercsak létrejött egy kör és mindig beállt valaki középre táncolni. Pont, mint a filmekben. Aztán megtapsolták és jött a következő. Leesett az állam konkrétan. Amúgy egyértelműen a fekák táncoltak a legjobban. Megfigyeltem, hogy egy csomószor külön vannak egy csoportban. Elég furi, nem?


A mostani hétvégén nem volt semmi. Basát már az egész szoba utálja. Ez mondjuk elég veszélyes, mert túlzottan beette magát Robibá berkeibe. Nekem mindegy, úgysem fogok visszajönni jövőre…

10 munkanap!

Szeretnék (Fanni után szabadon)

szeretném a metrón nézni az embereket, szeretnék apuval cirkuszba menni, szeretnék túrórudit és palacsintát enni, szeretnék este sétálni a Körúton, szeretnék 4-6-oson utazni, szeretnék babázni Loncival, szeretnék a saját ágyamban aludni, szeretnék a Samuval a Ligetben sétálni, szeretnék családi szülinapra menni, szeretnék a szomszédokkal grillezni a kertben, szeretnék anyuval Meryl Streep-es filmeket nézni a piros kanapén, szeretnék a Fannival és a Moncsival beülni az Egzotee-ba, szeretnék a Szabó Ervinbe menni, szeretnék többet beszélgetni, mint a „szia, hogy vagy”, szeretnék ismerősökkel összefutni a Moszkva téren, szeretném kialudni magam, szeretnék apuval a konyhában Bolgár Györgyöt hallgatni, szeretném a Misinek azt mondani, hogy “dehülyevagy”, szeretnék macskázni

Sziasztok!
Remélem meg vagytok elégedve a heti egy bejegyzésemmel... Beismerem, írhatnék többször is, de ez van.
Szóval voltunk víziparkban! Kb. egy órára volt a tábortól (megálltunk kajálni közben a Dunkin Donuts-ban, ami várakozáson felüli volt), de nagyjából több időt telt el a parkoló és a konkrét vidámpark között, mint amennyi az utazás volt. Ezzel azt akarom mondani, hogy iszonyat nagy a park... Kb. 50-en voltunk ott a táborból és tök jó idő volt. Hát elég nagyot csalódtam. Fél órákat kellett sorban állni, hogy bármit ki tudjunk próbálni és mindegyik 30 mp-ig tartott. Így összesen 3 dolgot tudtam kipróbálni. Mikor a 4-nél álltunk sorban elkezdett esni az eső, aztán zuhogott és bemondták, hogy jön a tornádó, szóval bezár a park... Hát ennyi volt. (http://www.mountaincreekwaterpark.com/ itt voltunk amúgy). Szóval elköltöttem 50 dollárt (21 a belépő, 5 a fuvar, 5 a kaja odafele, 8 a szekrény, 9 a kaja visszafele). Ja, visszafele eltévedtünk, ami nekem tetszett, mert legalább nem a táborban voltunk, hanem megnéztünk egy csomó várost :) Kb 3 óráig tartott a visszaút. Átmentünk egy városon, ami totál úgy nézett ki, mint Stars Hollow a Szívek Szállodájából. De tényleg. És majdnem elmentünk Spartaba is :).

Már régóta akartam írni az állatvilágról, szóval most megteszem!
Vannak nyuszik (ez amúgy akkora, mint a tenyerem):

meg mókusok:


meg szép bogarak:

meg chipmunkok:

meg pillangók:
http://www.google.com/imgres?imgurl=http://www.edupic.net/Images/Insects/lep_tiger_swallowtail_butterfly06.JPG&imgrefurl=http://butterfly-photo.blogspot.com/2008/02/butterfly-genus-species-tiger.html&h=804&w=1193&sz=265&tbnid=AXbczOe09iLNLM:&tbnh=101&tbnw=150&prev=/images%3Fq%3Dtiger%2Bswallowtail&usg=__YpoU_468zbU4Ax72sVJ8uy34ZBs=&sa=X&ei=CfZNTLneD8PSnAfDlpTYCw&ved=0CCsQ9QEwAQ

de ami a legjobb... vannak ŐZIKÉK:



A harmadik kép a házunk előtt készült, ott szoktak enni a bokorról :).
Vannak pókok, róluk nem csináltam képet, mert túl sokan vannak. De nagyon büszke vagyok magamra, mert már nem is érdekelnek...
Ja, meg vannak medvék, akikkel nem szívesen találkoznék... Néhányan már láttak reggel, vagy késő este. Sötétedés után nem ajánlott egyedül mászkálni, de még ha többen megyünk, akkor is ijesztő... Ha magyarok vagyunk csak, akkor általában a Csillagok-csillagokat, vagy a Börtön ablakábólt szoktunk ordítva énekelni... vagy tapsolni is lehet. Az kicsit barátibb másokra nézve... Néha elfelejtünk zseblámpát vinni magunkkal, akkor a legviccesebb visszamenni a kabinunkba...
Ja, amúgy múltkor egy John nevű srác ránk ijesztett egy fa mögül, Kagni akkorát sikoltott :) vicces volt. Ha medvével találkozunk, akkor fel kell emelni a karunkat, hogy nagyobbnak látszódjunk és kell egy lépést felé tenni, ettől elvileg megijed és elmegy... Hát nem tudom...

Volt pénteken vacsi, ami amúgy nem szokott lenni. Nagyon jó volt. Rendelt kaja volt (pizza meg rántott hús meg krumpli) és volt cheesecake, ami isteni! De a legjobb az volt, hogy néhányan kitalálták, hogy megünneplik a sabbatot, volt egy rakat kipa (nemtom miért, asszem valamelyik szülő küldte) és fiúk-lányok felvették és elkezdtek héberül énekelni. Aztán leszakadt az ég. Olyan dörrenések voltak, hogy olyat még nem hallottam. Mindenki sikoltozott és összegyűltünk a pavilon közepén. Néhányan elkezdtek poénból előre-hátra dőlve imádkozni. Aztán elállt és kisütött a nap.

Most Basával legjobb barátnők vagyunk. Nem tudom egészen pontosan miért is, de zavarni nem zavar. Én ugyan úgy viselkedek vele mindig, ő meg néha iszonyat tahó, néha nem. Most már egy hete halál jóban vagyunk. Kagni mondta is kb. egy hete, hogy mióta a Basa nem tud miért beköpni Robi bának (így hívjuk Robsont, ha róla beszélünk), azóta nem olyan boldog. Hát nem tök jó? Szegény Basának elvettem a kedvét... Szóval gondolom most azért jófej, hogy legalább ne unja halálra magát. Nem tudom.

Egyre valószínűbb, hogy hétvégén megyünk a Niagarához. Johnnal, mert a másik srác udvarol Kagninak, aki már nem tudja hogy lekaparni magáról és iszonyúan idegesíti... Nekem mindegy, csak Niagara legyen.

Na megyek vacsizni!
Sziasztok!

5th week

Sziasztok!
Azért nem írtam, mert annyira nem történt semmi, hogy csak na... Elég uncsi... Minden nap ugyan azt a 7 fürdőházat és nemtom hány kis fürdőszobát kell kitakarítani. Minden nap. Ráadásul egy olyan emberrel, akivel nem szólunk egymáshoz egész nap. Hallgatjuk a rádiót, ahol minden szám lemegy minden órában. És az sem segít, hogy vége lett a Nomádnak és felkerültek facebook-ra a képek, én meg itt sajnálom, hogy nem voltam ott... Amúgy eddig úgy állok, hogy Anglia sokkal jobban bejött. Az biztos közrejátszik, hogy ott jobban éreztem magam, de néha úgy érzem, hogy ha nekem itt kéne élnem, akkor sírva menekülnék Európába... Viszont megfogalmazódott bennem egy magvas gondolat egy wc pumpálása során; Amerikában az emberek a jövő miatt élnek, Európában a múlt miatt. Nem tudom, hogy ennek van-e értelme, de nekem tetszik.
Szóval már csak öt hét, sőt kevesebb két nappal! Már számolom a napokat... Viszont az utánalevő utazás iszonyat jó lesz!!! Alig várom, hogy mehessek Kanadába, meg Los Angelesbe a Babiékhoz, meg Washingtonba a Christine-ékhez!!! Nem ebben a sorrendben. Kagni próbál rábeszélni, hogy menjek vele meg egy Becki nevű angol lánnyal Chicago-ba. Ha mennék, akkor egy nappal hamarabb kéne eljönnöm Washingtonból és két nappal később mennék Kanadába. Szóval ezt még át kell gondolnom. Mindenesetre nem hangzik rosszul :).

Voltunk megint buliban hétvégén.

Ott volt "Hello, Gergő vagyok Campleaders" is. Ő az egyik Campleaderses szervező Magyarországról és ebben a táborban dolgozott három évig. Most meg idejött a barátnőjével látogatóba. Tök furi volt, hogy eddig is beszéltünk folyamatosan magyarul, de így, hogy két új ember volt, nem is voltunk hajlandóak máshogy beszélni. Mondjuk egy idő után megszántam Kagnit és vele voltam az este további részében. Egy hatvan feletti rockegyüttes játszott, szóval volt belépő... :P Viccesek voltak.

Aztán vasárnap elmentünk vásárolni. Azt kell hogy mondjam, hogy csalódtam az amcsi boltokban. Azt mondta mindenki, hogy itt minden olcsóbb, erre nem találtam egy rendes nadrágot magamnak, csak olyat, amit 50 felettieknek csináltak és kicsit sem voltak olcsók. Végül a H&M-ben vettem egyet... Olcsó volt és szép... Viszont a biztonsági őröknek tök menő seriff kalapjuk van.
Volt Ms Campus Kids verseny, aminek az volt a lényege, hogy a bevállalós counselorok transzvesztitának öltöznek. A fiúk lányoknak, a lányok fiúknak. Valaki híresnek. A nyertes Simon volt, aki Lady Gaga-nak öltözött. A videót Simonról nem tudom mellékelni, mert túl nagy. Majd felrakom youtube-ra. De van kép!



Most szombaton dolgozni kell, mert megint jönnek a szülők és vasárnap meg elmegyünk (az egész tábor, mármint a staff) egy vízi vidámparkba. 20 dollár a belépő. A pénz miatt annyira nem parázok, mert a fizetésembe még bele sem költöttem...
Na megyek aludni. Nagyjából New York óta nem tudom kialudni magam... Mindig akarok délután aludni, aztán soha nem alszom, mert olyankor van a legnagyobb esélye, hogy valaki fent van skype-on... Amúgy a második héten volt tökre honvágyam, aztán elmúlt, de most megint van. Teljesen véletlenszerű alkalmakkor egy teljesen véletlenszerű kép úszik be a fejembe Budapestről... Pl. a Király utca jóval rendszerváltás előttről megmaradt kifakult kirakatai, vagy a Veroniék szentendrei háza, vagy a Margit-sziget, vagy a 4-6-os. Nem nagyon tudom, hogy miért pont ezek, na mindegy...
Lehet, hogy megyünk következő hétvégén Niagarához. Próbálom Lex-et megfűzni, mert ő amcsi és tud vezetni, szóval nem kell autót bérelnünk. Jó lenne. Fruzsi úgyis azt mondta, hogy ő úgy nem megye haza, hogy nem látta a Niagarát, szóval azt hiszem muszáj lesz.
Na most már tényleg megyek.
Remélem jól vagytok!
Juli

NYC 2.0

Sziasztok!
Írjatok leveleket!!!! Annak, aki írt, írjon még!!! Éminek külön köszönet!!!! :)


Van egy jó és egy rossz hírem. A rosszal fogom kezdeni, mert akkor a bejegyzés végére már pozitív lesz mindenki.
Szóval a főnököm (Robson) és a táborvezető (Jani - Dzseni) leültek velem pénteken beszélgetni. Nem tudtam a dolog apropóját és eléggé ideges lettem emiatt... Jani megkérdezte, hogy tényleg szeretnék-e itt dolgozni és hogy hogyan értékelem a saját munkámat. Mondtam neki, hogy iszonyatosan szeretek itt dolgozni, és a munkámat 100%-osan elvégzem. Kicsit paráztam, mert ha azért ültettek le, mert valami koszos, akkor viszont ciki, hogy azt mondom, hogy maxot csinálok... Na mindegy, én azt gondoltam, hogy tényleg 100%-osan takarítok, szóval ezért mondtam ezt. A beszélgetés végén mondtam Robsonnak, hogy ha már itt vagyunk, szólok, hogy 3 wc be van dugulva az egyik fürdőházban, elővett egy papírt és felírta. A gond akkor volt, mikor szólt, hogy nem mehetek hétvégén sehova, ha kiderül, hogy koszos bármelyik fürdő. Mivel azt terveztük, hogy megyünk New Yorkba, ez nem volt túl jó hír. Szóval visszamentem a szobába, miközben Robson csekkolta a fürdőket. Ott mondták a lányok, hogy a másik lengyi lány köpött be (lengyel szolidaritásból), hogy a mi fürdőnkben az egyik kuka az egyik wc-ben tele volt... De az tök jól esett, hogy a többi lány úgy leordította a lengyit, hogy csak úgy vigyorogtam... Hát nem édi? Na mindegy, szóval visszamentem Robsonhoz, hogy akkor most mehetek-e New Yorkba, vagy nem. Közölte velem, hogy három wc be volt dugulva az egyik fürdőházban, tehát koszosak, tehát én a szemébe hazudtam Jani előtt, mikor azt mondtam, hogy minden tiszta... Erre úgy leblokkoltam, hogy nem nagyon tudtam mit mondani. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy hiszen én szóltam, hogy be van dugulva a három wc, stb, stb. Erre csak annyit mondott, hogy miért nem szóltam hamarabb...
Na mindegy, végül elengedett New Yorkba (akkor mondjuk nemtom miért mondta, hogy ha valami koszos, ittmaradok...). Ez a jóhír. Voltam megint New Yorkban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D
Szóval New York.

Hárman mentünk (Kagni, Fruzsi és én), Alejandro (konyhafőnök) vitt le minket, mert ő ott lakik, Hernandez-nél laktunk (A. egyik segédje) és Manni (A. másik segédje) hozott vissza minket. Szóval tök ingyen volt minden. A kajára és a metróra fizettünk csak. :)
Pénteken elmentünk a Central Parkba, mert este kezdődött egy ingyen Shakespeare (A velencei kalmár), gondoltuk naívan, hogy odamegyünk és megnézzük... Ott derült ki, hogy ha reggel 6-ra megyünk oda, akkor se lett volna jegyünk, mert ugyan ingyen volt, jegy kell...

Szóval ott ültünk a Belvedere castle előtt és gondolkodtunk, hogy hova menjünk, mikor egy nő közbeszólt, hogy segíthet-e. Elmentünk vele és a barátnőjével sétálni, ő 6 éves volt, mikor Lengyelországból ideköltöztek, a barátnője pedig 12 mikor Észak-Kóreából... A kóreai hamar lelépett, a másik nő viszont visszasétált velünk a Central Park déli részéhez (megmutatta a Strawberry Field-et, ami egy John Lennon emlékmű, meg Yoko Ono házát, ahol a mai napig él), közben magyarázott és mutogatott, aztán elvitt minket egy tök jó kajáldába, mindent elmagyarázott, megadta a telefonszámát, majd hazament. :)
Ja, megtaláltam azt az alagutat, ahol a Hair kezdődik. Asszem.




Szombaton el akartunk menni az Early Show felvételére, amit lekéstünk. Na mindegy, legalább felkeltünk viszonylag hamar. Amúgy Hernandez lakása nagyon durva. Iszonyat lepukkant környéken lakik egy iszonyat lepukkant lakásban nagyon giccses berendezéssel. Mondta, hogy az összes pénzét hazaküldi (Dominikába) a fiainak meg az anyukájának. Egy idő után rájöttem, mikor reggel sétáltunk a metróhoz, hogy Fruzsival mi vagyunk az egyetlen fehérek az egész utcában és a metróban... Vicces volt :). De a legviccesebb az volt, hogy Kagni parázott közülünk a legjobban.


Szóval délelőtt újra bejártuk a Central Parkot, hogy nappal is lássuk. Hát elég nagyon csalódás volt... A városligetnél nem sokkal nagyon etvasz. Sőt... Mindig vártam, hogy majd most jön valami hatalmas, de nem jött semmi... Azért szép meg minden, és ha már kicsit hasonlít a városligethez, akkor azért elég menő, nem? Szóval inkább az van, hogy a városliget nagyon menő. Az mondjuk tetszett, hogy van egy Andersen szobor és ott mindig van mesefelolvasás a gyerekeknek. Itt épp maga Andersen mondott mesét.




Utána elmentünk Kagni távoli rokonaihoz Harlembe, ami furi volt, mert leültettek minket a TV elé a gyerekekhez, aztán a konyhában főzögettek... De legalább voltunk Harlemben és megnéztünk egy lakást.


Délután elmentünk Coney island-re, ami dél Brooklyn és nem is sziget. Fürödtem az Atlanti-óceánban. A tengerpart iszonyat dzsuvás volt, de látszott az egész helyen, hogy valaha szebb időket látott.

Vasárnap a City Hall-al kezdtünk, aztán Chinatown, Little Italy, SoHo, Greenwich Village, meg az a háromszögű épület (http://i.factmonster.com/images/flatiron-building.jpg) aztán Times Square megint, mert úgy volt, hogy lesz Bastille-felvonulás, de nem volt. Azért tök jót sétáltunk és jó sok mindent láttunk. A tér mellett a parkban pedig épp gésák tanították a népet táncolni.

Little Italy (ahol a bolti eladók kínaiak voltak):

Chinatown:

Legjobban Greenwich tetszett. Van ott egy park, aminek tök jó a hangulata és körülötte vannak a New York-i egyetem épületei. Csináltam két videót:



Ez után elmetróztunk a Columbia egyetemhez, ami iszonyat szép. Ott voltunk pár órát, mert már ki voltunk kicsit fáradva és eleredt az eső... Aztán találkoztunk Mannival és visszajöttünk a táborba.


Pont ilyen hétvége kellett nekem egy ilyen péntek után...